„…most már csak néz beszédem” - Tandori Dezső

„Világkönyv” – így nevezte Tandori ezt a 2015 nyarán elkezdett, és nem sokkal később már be is fejezett, könyvként elképzelt-megképzett terjedelmes rajzciklusát. „Világkönyv”: alig kimeríthető gazdagságú saját műfajt talált ki Tandori (pályája során nem először), mely nem annyira az etimológiai tisztázásnak, sokkal inkább a rajzok által felkínált, ábrázolt összefu¨ggéseknek köszönhetően bontakoztatja ki valódi jelentését. „Világkönyv” ez a mű, a szónak abban a nemesen klasszikus, a modernség nagy áramába visszakívánkozó értelmében, mely az irodalom, a könyv küldetését-funkcióját a világgal való valamilyen (méret)azonosságában gondoltatja el. De „Világkönyv” Tandori alkotása tematikus megközelítésben is: az író-költő-műfordító számára érvényes világirodalom alakjai vonulnak el szemeink előtt, végtelennek tűnő, az önazonosság és végső ismerősség változataival szolgáló sorozatokban. És igen, e „Világkönyv” végül is nem más, mint Tandori élt-remélt valósága, az a termékeny közeg, mely sors és anyag kiszámíthatatlan cselvetésein túl, a kivárt-kínált szabadság egyedüli terepeként mutatja magát. A könyvbe költözött világ boldogsága és igazsága – Tandori műveinek komolyan vehető biztatása – most végre, nem avuló ajánlatként és ajándékként megérkezhet e posztumusz mű minden olvasójához és nézőjéhez.