Leírás
A vargyasi Borbáth Károly [1930-1980] még élete során belépett a kommunizmus korának különös legendáriumába. Élő lexikon volta, viselt dolgai, a rendszerrel szembeni csendes renitenskedése predesztinálták erre a szerepre, melyet azonban ő sohasem játszott: ez volt a sorsa. Tragikus halála pedig növelte a ködfelhőt körülötte: rejtélyes hagyatékról suttogtak, ami némelyek szerint máglyasorsra jutott, mások úgy vélték, a rendszer martalócai kezén vándorolt nem tudni hová, ismét mások pedig – ugyancsak hozzá közel állók – azt bizonygatták, legenda maga a könyvtárnyi írott hagyaték is: nem más, ő vitte magával, hiszen ott volt minden a fejében, kitörölhetetlenül, kemény polcokhoz láncolva, akár a nagyenyedi könyvtár ritkaságai. Szécsi Antal, az egykori kolléga emléket próbál állítani egy embernek, a történész-levéltárosnak, a szülőfalujába „száműzött” tanárnak, aki lassan a feledés homályába merül, jóllehet míg élt, végig szálka volt a hatalom szemében, mert mindenre hibátlanul emlékezett…
| Oldalak | 128 |
| Borító | kartonborított, ragasztott |
| Szélesség | 140 mm |
| Magasság | 7 mm |
| Hosszúság | 200 mm |
| Nyelv | Magyar |