A rajz metafizikája - Damjanov

A szabadkai származású művészettörténész, Jadranka Damjanov egy kései tanulmányát jelentette meg a Flaccus Kiadó, amely a maga nemében szinte előzmények nélkülinek tekinthető. A hosszú időn át Zágrábban az egyetem művészeti tanszékén tanító professzorasszony saját kutatásaira és szakirodalmi tapasztalatokra támaszkodva állította össze a műalkotások elvontabb megközelítésének kézikönyvét azok számára, akik magasabb szinten kívánják megalapozni az esztétikai értékek megítélését, a vizuális élmény elemzését. A színes és rajzos reprodukciókon megjelenő alkotásokkal kapcsolatban három egyszerű alapkérdésre keresi a választ: hogyan nézünk, mit látunk, és hogyan tekintjük át, amit látunk. "Túlságosan leköt minket a nyelv, a gondolatok és érzelmek kifejezésének tanult képessége. Akaratlanul is azzal foglalatoskodunk, ha emberi megnyilatkozásainkat tesszük vizsgálat tárgyává. Közben mintha megfeledkeznénk a közvetlenebbül ránk - érzékszerveinkre - ható, elemi önkifejezés törvényszerűségeiről. Például a létrehozott, a közölt látvány működésének összefüggéseiről jószerivel annyit, ha tudunk, amennyi az esztétika melléktermékeként, annak eszközeivel megragadható" - olvassuk a fülszöveg tájékoztatójában. A horvát tudós nem kevesebbre vállalkozik, mint meglepő nézőpontú elemzések segítségével feltárni a vizuális alkotások nyelvtanának szabályait. Eszerint tárgyalja a vonalfelosztást, a tér és tömeg viszonyát, valamint a színelméleteket. A színvonalas kötet függelékében a jegyzetanyag társaságában rövidebb lélegzetű esszéi kaptak helyet Csontváryról és két horvát művészről, Ivan Picelj festő, képzőművész, szobrász és dizájner rajzi munkásságáról és Marija Muljević egy festményéről. Továbbá itt olvashatjuk a szerző barátja, Papp Márió költő riportját Jadranka Damjanovval Nemzetisége horvát - anyanyelve magyar címmel. A képzőművészetek iránt komolyabban érdeklődőknek ajánlható művet egy nem túl terjedelmes mutató zárja a kötetben előforduló szerzőkről, művekről, helyekről.