A káder - Győri László

Amikor gazdasági vonalra helyezték, személyzetisnek, az vérbeli politikai munka volt, kispolitikus lett belőle; a Párt akarta így, jól van, elhagyja a bányát, el a párttitkárságot, új kalandra indul, kalandra, mert amit addig csinált, minden volt, csak nem kaland, nem izgalom, súlyos hétköznapi munka, mint a szénfejtés, a szénlapátolás. Egy új földrész meghódítására készült, amelyről ugyan nem tudta, messze van-e vagy közel, azon a földrészen milyen állatok élnek, tátott torokkal várják, vagy szelíden a lábához kushadva dorombolnak. Indult zavar és kétségbeesés nélkül, hittel és a diadal előérzetével szolgálni a Pártot, a népet, nem csekélyebb célt, mint a szocializmus építését. Nem tűnődött, nem gyötrődött, nem rettegett a jövőtől, amit addig föltartóztathatatlanul cselekedett, fölhatalmazta arra, hogy azt higgye, nem lesz egyéb, mint az addigi élet folytatása.