A furulyám jaj, de szépen szól... - Beszélgetés Béres János népzenekutatóval

Felbecsülhetetlen értékű az az eredmény, amit a népzene- és a népitáncoktatáson keresztül elértünk. Talán mindennél többet jelent az, ahogyan tanulóink magyarságtudata fejlődött. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen fontos ez manapság. Ezek a gyerekek nem az aluljárókban töltik szabadidejüket, hanem gyakorolnak, vagy együtt muzsikálnak. Nem a diszkókban, hanem a táncházakba járnak szórakozni. Sokan vannak olyanok, akik tudatosan vagy ösztönösen megérezték azt, hogy milyen nemes feladatra vállalkoztak. Mi, idősebbek akárhogyan is lelkesedünk, végül mégis az ifjúságon múlik, hogy meddig és hogyan él a népművészet hazánkban. Az élet szebbé tétele a mi munkánk, a harmónia eszközei vagyunk. Gyönyörű feladat ez, s ha ki-ki a maga részét ebből teljesítette, akkor mondhatja, egy sípja voltam a világmindenség nagy orgonájának, boldog vagyok, mert szól már a Nagy Harmónia.